Nagyon sokak meglepetésére a box története jóval korábbra vezethető vissza. mint ahogyan azt gondolnák.
Ahhoz, hogy egyáltalán az ökölvívásról, mint sportról és annak hátteréről kezdjünk el beszélni, érdemes kicsit belegondolni, hogy ez az egész honnan indulhatott. Meglepő módon egészen az ősemberig visszautazhatunk az időben, hiszen eszközök nélkül mi más lett volna a leginkább egyértelműbb fegyver, mint az ember két puszta keze.
Nyilvánvaló, hogy már ebben a korban is előfordultak ökölviadalok, noha teljesen tudattalanul, ösztönszerűen, az élet hozta történéseknek köszönhetően és messze nem hobbiból, vagy a sport szeretete miatt.
Az mondjuk talán vitán felül áll, hogy az idők kezdete óta az emberiség egyik mozgatója a versenyszellem, minden korszakban valamilyen módon próbálták kideríteni, hogy ki miben erősebb/jobb/bátrabb a másiknál. Valószínűleg ennek az emberi tulajdonságnak köszönhetjük megannyi sportág és versenyszám kialakulását és többek között azt is, hogy ebben a cikkben éppen a boksz története lehet terítéken.
Úgy tartják, hogy legelőször a mai Etiópia területén élő népcsoportok használtak pusztakezes technikákat, több mint 6000 évvel ezelőtt. Ugyan a harcosok közelharci kiképzésének még nem sok köze volt a ma ökölvívásként ismert sportághoz, de mindenképpen hozzájárultak annak kialakulásához.
Néhány száz év eltéréssel már az egyiptomi régióból is találtak ökölvívókat ábrázoló régészeti leleteket, ahonnan a boksz ezen korai formája meghódította a mediterrán térséget.
Időszámításunk előtt 1500 környékén az eddig említett térségektől függetlenül elindult az ökölvívás egy másik fajtája is az ókori Kréta területén. Érdekes módon az olimpiai számok sorába csupán Krisztus előtt 688-ban került be, egyre növekvő népszerűség mellett. Igaz ekkoriban még mindig igencsak leegyszerűsített formájában létezett ez a sportág.
Nemes egyszerűséggel a két bátor harcos felállt két kőre és addig ütötték egymást, míg valaki ki nem ütötte a másikat, vagy valaki fel nem adta. Idővel a sportolók bőr szíjakat viseltek a kezükön, hogy védjék a kezüket és csuklójukat, mely az idő előrehaladtával szép lassan kezdett kesztyű formát ölteni.
Valószínűleg a rómaiak kicsit unalmasnak találhatták ilyen formában ezt a sportot és elkezdtek vas, illetve bronz díszgombokat is használni, melyek olyakor a résztvevők halálát is okozták. Talán nem is meglepő, hiszen náluk jóval nagyobb népszerűségnek örvendtek a gladiátorok véres küzdelmei.
Feljegyzések szerint kínai és indiai területeken a box egy harmadik formája terjedt el az i.e. 3. században. Ezt egyfajta árnyékbokszként írják le, ahol egy elképzelt ellenséggel vették fel a harcot a gyakorlatok folyamán. Azonban a párharcra került sor, akkor sem a kiütés volt a cél, hanem a megmérkőző felek elégedettsége a testedzés és a küzdelem által.
A szmürnai származású Onomasztosz volt az első, aki olimpián rendezett boxbajnokságot nyert. Nem meglepő tehát, hogy az ő nevéhez fűződnek a versenyszerű ökölvívás alapszabályai, úgy mint a fogás és az övön aluli ütés tiltása.
Ekkoriban még nem voltak:
A tudatosság viszont már itt is jelen volt a versenyzőkben:
Ugyan i.e. 30 környékén a rómaiak feltalálták az ökölvívó ringet, mely a kezdeti időkben még kör alakú volt, azonban kereszténység terjedésével az box minden formája megszűnt Európában.
Igencsak jelentős kihagyás után, 1681-ből egy londoni újságban található az első utalás egy boxmérkőzésre. A helyszínt egy Royal Theatre nevű színház biztosította 1698-ban.
1838-ban a Pugilistic Society módosította az addigi szabályokat:
1866-ban elkezdődtek azok a szabályváltozások, melyek már a modernkori ökölvívásban is ismeretesek, igaz nem kerültek azonnal bevezetésre. 1892-ben James J. Corbett lépett először ringbe kesztyűben az új szabályok szerint, amikor első ízben le is győzte a régebbi korszak (a mérkőzésen kesztyűt nem viselő) utolsó bajnokát John L. Sullivant.
A modernkori ökölvívás innentől kezdve egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, főleg az Egyesült Államok területén, nem meglepő tehát, hogy az újkori olimpiák történetében először 1904-ben (St. Louis) csak amerikai versenyzők indultak. 4 évvel később már 4 ország 42 versenyzője mérte össze tudását 5 súlycsoportban. Ettől a korszaktól kezdve azonban már olyan csillagászi irodalommal rendelkezik a sportág, amit még Révai nagy lexikonsorozata is megirigyelne, így a további információszerzést meghagyjuk a részletekre szomjazók számára.
Az alábbi edzéseken teheted próbára a tudásod:
Az első edzésre a vendégünk vagy, azaz egyetlen forintot sem kell érte fizetned!
Az árainkről bővebben, ITT OLVASHATSZ! >>