Ahogyan arról már korábban szó esett a boksz történetéről szóló cikkünkben, az ökölvívás először az 1904-es nyári olimpián jelent meg férfi versenyszámban. Akkoriban a kevés versenyző miatt csak amerikai bokszolók küzdöttek meg ezért a címért.
Azóta csupán az 1912-es stockholmi nyári olimpia kivételével minden nyári ötkarikás játékon megmérkőztek a férfiak ökölvívásban. Svédország érdekes kivételt képez ebben a történelemben, ugyanis 1912-ben a törvényei tiltották a bokszot, ezért kimaradt a programból.
A bokszmérkőzéseket versenysorozatként szervezik, súlycsoportonként egyet. Ezen csoportok száma az évek során folyamatosan változott, sőt a megnevezéseikben is többször történt változás. Érdekesség, hogy 1936-ig a súlyokat fontban, 1948-tól pedig kilogrammban mérték.
1948-ig a vesztes elődöntősök bronzéremért küzdöttek, azonban 1950-ben a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (IBA) úgy döntött, hogy beszünteti a bronzmérkőzéseket. Ennek oka, hogy az elődöntők és a harmadik helyért folyó mérkőzés közötti rövid idő nem volt elegendő a versenyzők regenerációjához. 1970-ben az IBA javasolta, hogy mindkét vesztes elődöntős kapjon bronzérmet, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elfogadott és az 1972-es nyári olimpia óta alkalmaz is.
A 2008-as nyári olimpiai játékok volt az utolsó, ahol az ökölvívás csak férfiak számára került megrendezésre. A 2012-es nyári olimpia óta a női ökölvívás is a program részét képezi.
Magyarország jelenleg az egészen előkelő 7. helyet foglalja el a bokszolás olimpiai tabelláján 10 arany-, 2 ezüst- és 8 bronzéremmel.
Noha vannak mögöttünk a sorban jó páran, akik összességében több éremmel büszkélkedhetnek, azonban első körben az aranyérmek száma határozza meg a helyezést. Az ökölvívás eddigi olimpiai történelme során 81 különböző országnak sikerült érmet szereznie valamilyen kategóriában.
Az alábbi edzéseken teheted próbára a tudásod:
Az első edzésre a vendégünk vagy, azaz egyetlen forintot sem kell érte fizetned!
Az árainkről bővebben, ITT OLVASHATSZ! >>