Perfect Fight Club
Muay Thai, Ökölvívás, Jóga

Az ökölvívás története

(Forrás: Boxvilág)

Az ökölvívás körülbelül 6000 évvel ezelőtt találhatták ki a mai Etiópia területén élő, számunkra ismeretlen népek. Ez a sport eljutott az ősi egyiptomiak területére is, sőt igazából Európának egész mediterrán részét bekebelezte. Az ősi krétaiaknak is volt egy ökölvíváshoz hasonló sportáguk, amely Kr.e 1500 körül alakulhatott ki, viszont teljesen független volt az egyiptomiakétól. Habár az ökölvívás csak Kr.e 688-tól került bele az ősi Olimpiai játékokba, a görögöknél ekkor már elég komoly elismertséget nyert a sportág.

Az Ókorban, nem voltak szünetek a mérkőzések alatt. A felek bőr szíjat viseltek, eredetileg azért, hogy védjék vele kezüket és csuklójukat. Idővel egyre keményebb bőrt használtak, így a szíj szépen lassan fegyverré nőtte ki magát. A rómaiak vas illetve bronz díszgombokat is hordtak, amely olykor halált is okozhatott az ellenfélnek. A boksz a Római Birodalomban nem volt annyira népszerű sportág, mint a gladiátorok véres küzdelmei, amiket a rabszolgák vívtak egymással. A rómaiak Kr.e 30 tájékán feltalálták az ökölvívó ringet, amely máig meghatározó kelléke mind a profi, mind az amatőr ökölvívásnak. Ez egyébként kezdetben kör alakú volt. A kereszténység bejövetelével az ökölvívás minden formája teljesen megszűnt Európában. Közel 1700 év kellett ahhoz, hogy a sportág ismét visszatérjen kontinensünkre. Egy londoni újság utalt először egy bokszmérkőzésre 1681-ben, és a Royal Theatre nevezetű színház adta 1698-ban a mérkőzések helyszínét.

A Broughton által létrehozott szabályok egész Angliában érvényesek voltak, csupán kisebb módosítások voltak 1838-ig, amikor a Pugilistic Society (1814-ben alapították) kifejlesztette a London Prize Ring Rules-t, amely módosította a szabályokat. A ring oldalai a 3 lábnyi hosszúságról 24 lábra módosult, melyet 2 kötél vett körül. A leütés a menet végét jelentette, és a 30 másodperces szünetet követően 8 másodpercet biztosították a padlózó versenyzőnek, hogy önerejéből a ringbe tudjon lépni.

1866-ban Queensberry Márkija kezdte el igazából az új szabályok támogatását. Ezek a szabályok korlátozták a menetszámokat, a birkózás és más sportágakban használatos módszereket betiltották, illetve kötelezővé tették a bokszkesztyű használatát. A szabálymódosítások bevezetése azonban nem történt meg rögtön. Az új korszak kezdte 1892-höz, és James J. Corbett nevéhez fűződik, aki akkor már az új szabályok szerint lépett a ringbe, és legyőzte a kesztyűt nem viselő, a régi korszak egyik legnagyobb, és egyben utolsó bajnokát, John L. Sullivant

A népszerűség növekedésével, ami elsősorban az Egyesült Államokban mutatkozott meg, súlycsoportokra osztották fel a sportágat, azonban ahogy ez máig is érvényben van, a nehézsúlynak nem szabtak felső súlyhatárt. 8 divízióba osztották fel az ökölvívást: légsúly: 50,8kg, harmatsúly: 53,5kg, pehelysúly:57,2kg, könnyűsúly: 61,2kg, váltósúly: 66,7kg, középsúly 79,4kg, félnehézsúly: 91,kg és nehézsúly, amelynek - mint már mondtuk - természetesen nem volt felső súlyhatára. A súlycsoportok mára kibővültek néhány újabbal, hiszen rengeteg súlycsoport közé beékelődött egy-egy újabb, mint pl: kispehelysúly (nagyharmatsúly), kiskönnyűsúly (nagypehelysúly), kisváltósúly (nagykönnyűsúly), nagyváltósúly (kisközépsúly), nagyközépsúly illetve a cirkálósúly, hogy csak a gyakoribb kategóriákat említsük.

A sportágban 4 jelentős világbajnoki szervezet van, a WBC, a WBA, az IBF és a WBO. Európában talán az utóbbi a legismertebb, de Amerikában az előbbi 3 jóval nagyobb ranggal bír. Emellett egyre több kisebb, de egyben hatalmas léptekkel fejlődő szervezet jelent meg a bokszvilágban, melyek közül az IBO és a WBU címek a legjelentősebbek.

 

 


Az ökölvívás története - 1. kép
 
 
(C) Perfect Fight Club, minden jog fenntartva